utolsó frissítés: 2009. január 15.

bemutatkozás

 



 Támogatóink:

  NKA
 

 

 

 

 

 

 

2/4 oldal.

A tartalmában és formájában is megújult Szépirodalmi Figyelő új szerkesztősége azzal a szándékkal lép föl, hogy mind szélesebb körben tájékoztasson, Ariadné-fonalat kínáljon a kortárs irodalmi-művészeti élet megismeréséhez, nyomon követéséhez. Meggyőződésünk, hogy az irodalom és általában a művészetek közelmúltbeli tekintélyvesztése nem szükségszerű velejárója a demokrácia megerősödésének. Ellenkezőleg, a művészet közvetítette tapasztalat – ha nem is közvetlenül – önmagunk és körülményeink jobb megismeréséhez, döntéseink és lehetőségeink tisztázásához járulhat hozzá.

Az irodalom arra vágyakozik, hogy visszhangot keltsen az olvasóban. A Szépirodalmi Figyelő nemcsak elméleti, esztétikai alapvetésében, de szerkesztői gyakorlatában is érvényesíteni kívánja azt a fölfogást, hogy a művészet csak befogadás, olvasás által lehet azzá, ami. Amikor rámutatunk az olvasás fontosságára, egyben azt is tudatosítjuk, hogy törekedni kell a kulturális-művelődési szerkezet, az olvasási szokások és mintázat összetettebbé tételére. Föl kell mutatnunk a szépirodalom és általában a művészetek kínálta lehetőségeket, meg kell mutatni, hogy az irodalmi párbeszéd lényege a gyarapodás.

A folyóirat szerkesztői-tartalmi elgondolása két pilléren nyugszik. A leghangsúlyosabb rovatok egyike az elmúlt két hónap folyóirattermésének szépirodalmi anyagát szemlézi, másodközlések formájában. A másik rovatot a folyóiratunknak készített recenziók, könyvismertetések töltik ki. Ezen a két pilléren olyan egyéb – nem kevésbé fontos – írások, tematikus összeállítások nyugszanak majd, mint aktuális és közérdeklődésre számító irodalmi-kulturális eseménnyel kapcsolatos beszélgetések vagy az olvasóink jelentékeny részét bővebben érdeklő szerzőkről és művekről szóló beszámolók. (Ezen témákról nagyobb terjedelemben, portrészerű rovatban adnánk számot – e tekintetben kifejezetten a szerkesztőségünkhöz érkező olvasói visszajelzésekre kívánunk építeni.) Nem zárkózunk el rövidebb esszék közlésétől sem, ha – a legnemesebb értelemben vett ismeretterjesztés igényeinek megfelelve – átfogó képet adnak egy-egy kulturális kérdésről. Szaktudományos cikkek közzétételét sajátos feladatvállalásunk nem teszi lehetővé.

 

<<előző

következő>>