A kötet kilenc fejezetben, nyelvtörténeti, paleográfiai és leíró nyelvészeti szempontok (íráskép, helyesírás, nyelvhasználat, stílus stb.) és módszerek áttekintésével mutatja be azt, hogy azok milyen eredményességgel és milyen korlátokkal alkalmazhatók kézazonosításra. Batthyány Ferencné Svetkovics Katalin, Batthyány Ferenc és Perneszy András magyar nyelvű leveleinek vizsgálatával pedig különböző kezeket különít el, így az egyes módszerek alkalmazhatóságát egy konkrét mintán is szemlélteti, miközben egy 16. századi nemesi udvar levelezési gyakorlatait is az olvasó elé tárja.
A misszilisek írnokainak azonosítása összetett művelet, munkamódszere nemzetközi viszonylatban is máig fejlődik. A kiadvány ennek jegyében, a nyelvtudomány elméleti-módszertani apparátusával azonosít 16. századi levélírnokokat. A (nyelv)történeti forráscsoport vizsgálatának elméleti-módszertani alapozása közben egy kitüntetett levélanyag részletező és több szempontú jellemzését adja. Kilenc fejezetben járja körül az írnokazonosítás kérdéseit, kidolgozva ezzel a levelek csoportosításának lehetőségeit, az írnokonkénti identifikációra alkalmas eljárásokat. Az egyes fejezetek egy-egy azonosítási kritérium alkalmazási lehetőségeit mutatják be Batthyány Ferencné Svetkovics Katalin, Batthyány Ferenc és Perneszy András magyar nyelvű levelein, eredményei pedig túlmutatnak a nyelvtudomány érdeklődési körén. Megtudjuk többek között, hogy Svetkovics Katalin szolgálatában számos írnok megfordult, és ketten szinte egész életében szolgálták őt. A Svetkovics- és Batthyány-levelezés összehasonlításából pedig kiderül, hogy a férj szolgálatában álló írnokok időként Batthyányné megbízásából is készítettek leveleket.
Identifying the scribes of missiles is a complex task, and the methodology for doing so continues to evolve even today, even by international standards. In line with this, this book identifies 16th-century letter writers using the theoretical and methodological tools of linguistics. While laying the theoretical and methodological foundations for the study of this group of (linguistic) historical sources, it provides a detailed and multifaceted analysis of a distinguished collection of letters. Across nine chapters, it explores the issues surrounding scribe identification, thereby elaborating on the possibilities for grouping the letters and the procedures suitable for identifying individual scribes. Each chapter demonstrates the applicability of a specific identification criterion using the Hungarian-language letters of Katalin Svetkovics (wife of Ferenc Batthyány), Ferenc Batthyány, and András Perneszy, and its findings extend beyond the scope of linguistics. Among other things, we learn that numerous scribes served Katalin Svetkovics, and two of them served her for nearly their entire lives. A comparison of the Svetkovics and Batthyány correspondences reveals that the scribes in the husband’s service occasionally drafted letters on behalf of Mrs. Batthyány as well.





